Nagyon régóta szerettem volna megírni pár kalandomat,egyrészt mert drága magyar tanarnőm -Rozál néni szerint jól fogalmaztam,tudnék írni állítólag ha akarnék-,másrészt hogy okuljanak belőle mások,mivel nyilván jobb néhány dolgot hallomásból megélni inkább(például 2 napot a repülőtéren várakozni).
Skóciából átbuszoztam Londonba,Új Élet reményében,szállásomat lefoglalva az akkori "Expressz" nevezetű szennyoldalon kétes elemű "magyaroknál".Hogy miért nem a gumtreen,vagy a rightmove-on,esetleg a zooplan?500 fonttal nem nagyon rúghattam volna labdába még 2010-ben sem Londonba megérkezésemkor.Szóval csak a szobabérlés jöhetett szóba magyaroknál.Felhívtam tehát drága Ágikát hogy itt állok Wood Greenben a "sztésön"-nél és nem tudom hova kell mennem a szálláshoz.Egy álmos -egyébként is lelassult - női hang és valami Balázs nevezetű egyén -akire később ráragasztottam a "Rossz Balázs" megszólítást- beszélt egyszerre két helyre a kagylóba és biztosított hogy mindjárt jön értem a Sanyi és el leszek szállásolva.
A Szállás :D Russel Ave 7 .Nem semmi volt,mivel meglepetésemre csak hárman voltunk benne és volt fűtés!Előtte Skóciában a november-december-január hónapokat fűtés nélkül kellett átvészelnem,ehhez képest elsőre a Hiltonban éreztem magam.Kifizettem 2 hét rentet,két hét depositot és szembesültem vele,hogy semmi pénzem nem maradt,talán annyi hogy 2 napig éhen ne vesszek,de bemenni a városba illetve a munka-maffiának munkáért 70 fontot fizetni már nem maradt keret.Igen itt szembesültem azzal először hogy London nem Skócia.A főváros nem vidék.De ez talán Magyarországon is így van.
Mivel pozitív ember vagyok egyelőre élveztem a fűtést és Melinda illetve Gábor társaságát,nem emésztettem magam a holnapon.Másnap felfedeztem hogy lett lakótársaink is vannak,így a lett-magyar barátság jegyében megnéztem a belvárost 25 fontért,mivel a csaj szerint nem kell jegy a buszon,majd 25 Bobby felvilágosított minket hogy mégis kell.Mindegy megnéztem a belvárost,ami sokkolt,majd bekísértem a munkahelyére ahol heti 240 fontért napi 8-10 órában felszolgált,ami szintén sokkolt.Hazatérvén szállásomba számolgattam és visszasírtam Ayrt,meg Aberfoylet Skóciában ahol előtte dolgoztam.Ayrben ketten laktunk 200 fontért havonta(Londonban 500 fontért 12en vagy jobb esetben 8an mint később kiderült),Aberfoyleban pedig egyedül.Mit tegyek?Mert ez a legyünk biorobotok Londonban havi 1000 fontért nem jött be,ennyi erővel még otthon is elvan az ember,bár ez az opció nálam szóba sem jöhetett.Össze voltam zavarodva.Mihez kezdjek.Sokkolt ez a londoni kavalkád.A parasztember felment Pestre.Tipikus szindróma volt.
Ekkor jött Gábor elő azzal hogy Ő tud nekem egy munkát,egy szomáliai nő kávézójában.Nem győztem faggatni hogy ugye ez igaz?lesz melóm? 2. napja voltam Londonban.És nem tudom mások hogyan csinálják hogy hetekig hónapokig vegetálnak,de nekem azonnal bevételre volt szükségem,mert London drága és nem a napi 1 fontos pizza az igényem.Láttam mosolyog,alig tudta visszatartani a röhögést,útban Wood Greentől Boson Manorig(később 2 hónapon át sokszor megtettem ezt a közel 22 megállót a Piccadillyn).De mikor megérkeztünk a Tufához,akkor ért az igazi kulturális sokk,szertefoszlatva az eddigi elképzeléseimet a kávézóról és a leendő "Főnököm"ről.Mert a kávézó tulajdonképpen egy szomáliai étterem és közösségi ház volt,annak minden tradíciójával együtt.Ekkor kezdődött a megismerkedésem a szomáliaiakkal,előtte azt sem tudtam kicsodák-micsodák,a "Captain Philip" c. film pedig még nem létezett ami kicsit sarkítva bár de tökéletesen bemutatja eme őrült népet.
London szerintem elég liberális,legalábbis abból kiindulva hogy a khat cserjét - ami valamilyen metamfetaminszerű-élményt nyújt a fogyasztójának,legálisan lehet rágni bárhol.Rágni?Igen ez egy növény amit el kell rágcsálni.Nem vitt rá a lélek hogy kipróbáljam pedig volt rá sok lehetőségem.Ez volt a szomáliaiak legfőbb eledele,szinte nemzeti kincsük,az életük mozgatórugója,igazi szomálikum.Háborúk születtek és végződtek miatta és kiderült egyből mire is leszek hivatva ha elvállalom a munkát:Munkaköri leírás tehát a következő : a Londonban legálisan beszerezhető khatot kellett eljuttatni más országban lakó szomáliaiakhoz-mivel hasonlóan a magyarokhoz,szomáliaiak is élnek a világ minden táján.Nem is lett volna ezzel gond,de más országokban ez illegális,a büntetési repertoár igen széles : ejnye-belynétől a 7 év börtönig terjed a skála.Veszel egy 20 fontos bőröndöt a sarki off licenseben,telepakolják a növényekkel(kb.25 kg.) és mehetsz a reptérre.Megkapod sms-ben a járatod kódját,hogy be tudj csekkolni,elrepülsz,odaadod,kifizetnek érte 350 eurot(kb 240 font volt,amiért ugye más egy hetet dolgozott 60 munkaórával),és a következő járattal jössz is vissza.Egyszerűnek hangzott bár kicsit később kiderült hogy nem annyira.De ezt úgyis részletezem majd szintéén kicsit később.
Szerencsémre Gáborunk már repült előttem párat és tájékoztatott hova nem érdemes menni.Mert amint bemutatott a leendő munkaadómnak Tufának,már kaptam is ajánaltot,hova akarok menni Norvégia,Málta vagy Athén?Tufa egyébként a közösségi házat vezette és az éttermet,illetve khat tal bizniszelt.Kelet -európai emberek repkedtek,mint jómagam akik először csak egy gyors pénzszerzést láttak benne.Utána persze én is el akartam menni ha visszajöttem, dolgozni Londonban "rendes" munkát,de rázóssága ellenére is nem volt egy rossz munkahely mint kiderült,egész jövedelmező és izgalmas temporary job lett belőle.Tufa erősködött menjek Norvégiába,majd imádkoznak értem meg ugyis sikerül,Úristen?Mit csináltok?Gábor azonnal felvilágosított hogy Londonból Norvégiába repülvén azonnal kiszednek a sorból,hiszen mit keres egy magyar ott Londonban,illetve még kapok egy 800 koronás büntetést is.Na mondom ide sem megyek soha. :) Athénra megdobbant a szívem,mivel 15 éves korom óta szerelmes lettem abba a városba ,többször jártam ott,éltem 4 hónapot és tervezem a későbbiekben az ott élést,de Málta jutott nekem erre az estére.Gábor megnyugtatott hogy ott ha el is kapnak nem kapok semmit,max nem fognak megdícsérni amiért pszihotrop anyagnak minősülő növényt csempészek be kicsiny szigetükre.Hiszen nem volt kérdés hogy a munkát el kell vállalnom, 0 font volt ugyanis a zsebemben.Tufa adott telefonra és szendvicsre 20 fontot,illetve felvilágosított hova kell menjek Máltán és indultam is busszal a reptérre.Eddig 3 x repültem,szóval kicsit izgultam de mondván a Frankfurti reptérnél nem lehet nagyobb kiderült hogy igen Heathrow Terminal 1-2-3-4-5,a maga 3 metrómegállójával.Szerencsémre nagyon rendezett volt minden még egy ilyen tájékozódási analfabéta is mint én könnyen megtaláltam a járatot,a gépet és alig 3 óra múlva már Máltán találtam magam a februári éjszakában,ami Londonhoz képest kellemes volt.2. napom volt Londonban :)
Akikkel találkoztam a máltai-szomáliaiak fasza gyerekek voltak,azonnal kifizettek,kocsikáztunk,majd a nem túl igényes szálláson éjszakáztam - de volt net,másnap pedig mentem vissza a reggeli járattal Londonba a ködös hideg Albionba.És a legfontosabb 240 fonttal a zsebemben,minden nyugtalansággal a hátam mögött,elfelejtve az izgalmat terveztem a következő utat.Megcsinálok még egyet gondoltam és elég. 24 óra alatt kerestem annyit mint a lett csaj egész héten és még élveztem is.Akkor még nem tudtam hogy ez egy olyan kör amiben bennt lehet ragadni.A könnyű pénz átka.Szállásomra érvén meglepetten tapasztaltam hogy a ház megtelt,tele volt emberrel és igen ott pillantottam meg aznap reggel kis feleségemet a lépcsőn,drága kis Macikámat szexy kameltóval.Azonnal beleszerettem,ami azóta is tart.
A Ház és Ágika,"Rossz Balázska",Sanyika és Társai(Vilike,Zsoltika) megérdemelnek pár sort azért.A recept egyszerű amit talán azóta is használnak ilyen piti kis seggfejek.Tegyél fel egy hirdetést amiben munkát igérsz meg mindennemű segítséget angol földön és a lényeg nem számít a nyelvtudás,sőt ha nem beszéled a nyelvet az a legjobb.Mert nyelvtudás nélkül egy idegen orszában azt csinálhatnak Veled amit akarnak ugye?!Sajnos utánpótlás hiszékeny és elkeseredett emberekből van bőven,szóval a Ház megtelt.Kifizették a depositot + 2 hetet és általában ezek az emberek ott ültek egész nap,várták a csodát,de semmi nem történt.Elfogyott a pénzük és általában szülőföldről érkezett segítséggel tudtak csak hazajutni.Mert nyelvtudás és megfelelő személyiség nélkül elég nehéz kinnt megvetni az ember lábát.Bár vannak ellenpéldák,hiszen a Házból páran maradtunk később Angliába,illetve én beszéltem a nyelvet,meg szerencsém is volt új munkaadómmal.Mindezek mellett 2 hetet bírtunk ki ebben a rémálom-Házban.Bár Tufának köszönhetően nem kellett sok időt a szállásomon töltenem.
Másnap már a napsütötte Athénban találtam magam egy 4 és fél órás repülőút után.Mentetek már "biznisz klásszon"?Az Aegan Airlines nak köszönhetően,miniszoknyás mosolygós kishölgyek utántöltötték azonnal a kifogyóban lévő italt,udvarias "Could you like anything else sir?" mondat kíséretében.És folyamatosan mosolyogva.Őszintén nem mint a fapados ryenairen a kényszeredett vigyorral a képükön.Filmet néztem,ettem (igazi késsel-villával,nem műanyaggal),ittam (juicet 100 %ot egy jó literrel).És vártam a leszállást.Mindezt hozzáteszem 1 fontos polóban,retkes cipőben,kopott nadrágban.De angolt tanulva!Kihasználtam ugyanis az utazást,a reptéren várakozást,az összekötőemberre vagy a jegyre várást agyonütöttem tanulással.Volt olyan "kollégám" aki végigidegesítette magát egész úton.És mivel a nyelvet sem tanulta eltaxizott Máltán több mint 200 eurot.Szegény hülye :D.
Egy ilyen útnak 3 kellemetlen pontja volt.Az első a csekkolásnál-lejjebb kifejtem miért,a 2. a megérkezéskor az idegen országba való bejutáskor,és a 3. a visszajegy Londonba vaj'h mikor kapom meg,melyik járatra?. A határátkelés része érthető mindenki számára,miért necces.Az első két hónapomat úgy töltöttem Londonban hogy minden vasárnap-hétfő-kedden Athénban voltam.Így azért ki lehet bírni a hideg-esős Angliát,a februári Londont.A hét többi napján pedig vagy Rómában vagy pedig Máltán.Egyszer voltunk kis feleségemmel Kairóban,de erről még mesélek úgyis nemsokára.Szerencsémre egyik reptéren sem történt komolyabb probléma,pedig a büntetési tétel Málta kivételével,mind súlyos volt.Róma - 2év, Athén - 7 év, Kairó - 10 év.Hogy mégis miért mertem mindezek mellett repülgetni?Mert soha nem történt komolyabb ellenőrzés.Illetve egyes információkat csak útjaim során tudtam meg.Athénban senki nem dolgozott,Rómában lazyk,Máltán detto,Kairóban pedig nászutasként nem fenyegetett komolyabb ellenőrzés.A teljes igazsághoz hozzátartozik hogy azért ezek mind rázós utak voltak és nem egy kellemes melóra kell gondolni,bár voltak jó pillanatai,de a 10 kgos fogyás azért azt mutatja hogy nem volt stresszmentes időszak. 3.visszajutás Londonba.Ha ilyen egyszerű meló akkor kérdezhetitek joggal mi volt a legstresszesebb benne?Hát a jegyek,a "csinált jegyek".Leemelve hitelkártyákról,bankszámlákról,és sokszor a reptéren derült ki csekkolásnál hogy nincs fedezet a kártyán-amikor tette fel egyszer a légiutashölgy a boarding cardot a bőröndre és kulloghattam vissza,3 as terminálból az 5 ösre,"Nem baj Richard! Akkor majd küldök egy jegyet ne Athénba menj hanem Rómába).Vagy Máltán mikor vártam a gépet és a hangosbemondó bemondta a nevemet.És mehettem a biztonságiakkal egy szobába ahol kifaggattak a lopott kártya végett.Egyszerűen felhívtam Tufát mint Mamát és elmondtam mindennek a bűnöző barátját aki egy rohadt szemét és miatta vehetek jegyet vissza Londonba.Mert ugye én nem tehettem arról hogy egy ilyen ember vette a repjegyemet.Megköszönték a felvilágosítást és elengedtek,mondván a családját nem válaszhatja meg az ember.Ha látták volna Tufát! :D
Sok ilyen apró dolog főleg az Idő ismeretének teljes hiánya illetve összevisszaság jellemezte ezt a népet,ne feledjük el hogy tudatmódosított állapotban intéződtek a jegyek,az én hazautazásom meg majdnem minden hiszen ez volt az Életük,a Khat.Gondolhatjátok milyen kalandjaim voltak miattük.Például mikor ott felejtettek Athénban,vagy Rómában voltam pénz telefon meg minden nélkül.Ti mit tettetek volna?Beültem a pizzériaba,rendeltem,komótosan fogyasztottam,majd egy kávé mellett vártam az embert aki azt mondta 5 perc múlva jön.Másfél óra lett belőle.Athénban az összkötőnél sosem volt pénz.Soha.Nem volt 350 euró forgótőkéje sem.Szerintem annyira be volt állva,és úgy intézte az üzletét.Pedig egy ilyen úton azt szertné az ember hogy gyorsan menjenek a dolgok,másrészt azért nem olyan rossz Athénban ragadni Londonhoz képest.Legalábbis nekem a napsütés jön be,meg a meleg tenger,forróság.
Szállásomra érvén egyszer körülbelül a 2. hét közepén megjelentek a "landlordok" "Rossz Balázs",Sanyika,Zsoltika(balfasz kollégám aki elvitte Athén legrusnyább kurváját!) és Vilike a veréb akit otthon piti dolgaiért körözte a rendőrség.Érdeklődtek hogylétem felől,nem felejtem el "Rossz Balázs" felvilágosított hogy legyek nyitott itt van lehetőség Londonban sok!Nos érdeklődtek a Tufa felől és hogy én utjaim után miért nem fizetek nekik 50 fontot.Miért?!Talán mert én b...dok a reptéren,a vámon,meg az összekötőemberekkel ami szintén nem egyszerű.Fenyegetőztek hogy visszajönnek a pénzért,majd elmentek.Hát hogy tőlünk több pénzt kapjatok arra semmi esély nincs,szóval eldöntöttük mi is hogy elköltözünk azonnal.Macikám egyik barátjánál leraktuk a cuccaink,a Gábor elköltözött a Tufáékhoz,mi pedig Alival elmentünk Kairoba március elején.7 napot ragadtunk ott és kalandos volt a visszaút Londonba de túléltük,és eltöltöttünk 8 hónapot a "Jó Balázséknál" egy másik albérletben Sudburry Hillen de az már a következő történet.
